A kávé Magyarországon
Mikor jelent meg először a kávé Magyarországon?
Hol nyílt meg és kinek a nevéhez fűződik az első kávéház? Milyen szerepet töltöttek be a magyar társadalom életében a kávéházak? Honnan ered a feketeleves kifejezésünk?
Számos izgalmas történet kapcsolódik hazánk kávézási kultúrájához.
1714-től 1852-ig mindössze 68 üzletet nyitottak, viszont az 1860-as évek közepétől ugrásszerű növekedés volt tapasztalható. 1877-ben már 130, 1896-ban pedig 591 üzlet állt rendelkezésre a kávéfogyasztók számára.
A 18. századi kávéházak kialakításáról kevés adat áll rendelkezésünkre. Annyi bizonyos, hogy a kávézást kiegészíthették biliárddal és kártyajátékokkal.
Az 1800-as évek második felében, óriási fejlődésnek indult a kávéházi élet. A reggeli étkezések elengedhetetlen részévé vált a kávé, a tea és a kakaó, uzsonnára pedig a különféle édes sütemények fogyasztása. A kávéházak fellendüléséhez hozzájárult még, hogy a kávéivás Európában társasági szokássá vált. A korszak polgárai számára a fejlődő nagyvárosi élet mozgatórugói, legfőképp a kávéházakban bonyolódtak. A kávéházak vendégkörük és szolgáltatásaik szerint differenciálódtak, így létrejöttek az irodalmi, politikai és művészkávéházak. A pesti átlagpolgár otthonának sajátos kiegészítője, sőt gyakran helyettesítője is lett a kávéház.
„Kávéház az az utcai földfeletti üzlethelyiség, melyben kávé, tea, csokoládé, italmérési engedély tárgyát nem képező szeszes italok, az utóbbiakhoz szükséges nedvek, végre az elősorolt cikkekkel fogyasztani szokott sütemények mindig kaphatók; melyben legalább két rendes nagyságu tekeasztal folytonosan a közönség rendelkezésére áll, kivéve a kültelkeken és szállókban levő Kávéházak, melyekben egy tekeasztal is tartható; végre mely Kávéház felirattal van megjelölve.
Kávéházi vagy kávémérési üzlet nyitására engedélyt csakis teljesen megbizható egyén nyerhet. A megbizhatóság a rendőrségnek külön e célra kiállított bizonyítványával igazolandó. Engedélyt egyáltalában nem nyerhet az, ki nyereségvágyból elkövetett bűntettért vagy vétségért büntetve volt és az, ki bordélyházat tart. A vendégek szolgálatára kifogástalan előéletü egyének alkalmazandók.
Kávémérésekre szóló engedély egyedül kávé, tea, tej és csokoládé kimérésére és ezen italokhoz való sütemény eladására jogosít. Tekeasztalok felállítása, bárminemü játék kártyákkal vagy egyéb jelekkel és eszközökkel, végre zenélés vagy dalolás a kávémérésekben feltétlenül tilos. Minden kávémérés kivülről kávémérés címmel látandó el, kávémérőknek a Kávéház cím használata tiltatik. Hogy mennyiben gyakorolható a főváros kizárólag kisebb haszonvételi jogának tárgyát képező italmérés kávémérési üzletben, az e részben fennálló szabályok határozzák meg. A kávémérés, tekintet nélkül az évszakra, esti 11 órakor bezárandó és reggeli 3 óra előtt ki nem nyitható."
A magyar szájhagyományban a "fekete leves" kifejezés a 17. századból származik. Az 1680-as években a váradi pasa el akarta fogatni Thököly Imre fejedelmet, ezért egy ebédmeghívás ürügyével magához csalta. Thököly azonban elővigyázatos volt és gyanakodott, hogy készül valami ellene, így az ebéd után gyorsan távozni akart, mire az egyik janicsár aga a következő szavakkal tartotta vissza: „Ne siess Uram, hátra vagyon még a fekete leves!” Miután a vendég kuruc fejedelem megitta a kávéját, láncra verve vitték az isztambuli Héttorony börtönébe. Az úgynevezett "fekete leves", azaz a kávé fogyasztása a török étkezés elmaradhatatlan kellékeként vált ismertté a középkori Magyarországon.
Magyar kávékultúra, budapesti kávéházak
Néhány írásos emlék alapján az első magyar ember, aki kávét ivott, Apafi Mihály, Erdélyi Fejedelem volt, akit Ali Basa a saját sátrában Érsekújváron a forró fekete itallal vendégelt meg.
Az bizonyos tehát, hogy hazánkban a törökök mutatták be a kávét, de nagy hatást gyakoroltak a kávézás ismertté válásában a bécsi és olasz vonatkozások, e három fajtából - pipásház, játékos ház, beszélgető ház – keresztezték a magyart. 1579-ben Bechram török kereskedő hozta az első szállítmányt országunkba és a törökök 150 éves ittlétük alatt sok kávés helyet alapítottak, ahova először csak maguk léphettek be, a magyarokat szolgálónak tartották fogva. 1714- ben Kávéfőző Balázs (Cavesieder Blasius) házában árultak elsőként kávét, itt szabadon lehetett dohányozni, pipázni. Belliano – az olasz mintát követte, Reschfellner a bécsit, ők hárman 1734- ben megalapították a „Három Kávésok Céh”-ét, egy idő után azonban egymás ellen fordultak. Híres volt a Philosophushoz – az egyetem melletti diákkávézó -, a Két Törökhöz címzett kávézó, csakúgy, mint a Magyar Jurátus, Három Oszlop, a Magyar Korona, és a Nagy Kávéház – amit Pest nevezetességeként tartottak számon, és szívesen látogatta Csokonai Vitéz Mihály, Virág Benedek valamint más írók.
1884-ben rendeletet hoztak a kávézók külső megjelenésére vonatkozóan, persze voltak eltérések, az elegáns helyek mellett megmaradtak a kis üzletecskék is, ki- ki az anyagi helyzete alapján választott, melyikbe tér be. A 19. században átalakult a pesti élet, közel 500 kávézó csodálatos épületet terveztek, többek között Európa egyik legszebb kávéházát, a New York-ot, melynek tervezője Hauszmann Alajos, freskóit Lotz Károly és Magyar – Mannenheimer Gusztáv készítette, belül minden márvány, bronz, hatalmas csillárokkal és erkélyekkel, az irodalmár közkedvelt helye, és napjainkig népszerű idegenforgalmi és hazai érdekesség.
A Centrál kávéház 1890 és 1945 között otthont adott több irodalmi lap szerkesztőinek - a Nyugat, a Hét, 1945-től 1949-ig a Magyarok, Újhold, Válasz, Nagyvilág lapjainak -, ide látogatott a Márciusi Front, a Kaffka Margit Társaság, tudósok, zenészek, művészek. Az Oktogonon nyitotta meg Steuer Jónás Gyula az Abbáziát, 1888-ban, ami jó ötven évig a leggyakrabban látogatott hely volt.
Kulturális jelentőségű volt a Pilvax Károlyról elnevezett Pilvax kávéház, mely az 1848-as polgári forradalom neves embereinek törzshelyévé vált, és egyben a szellemi élet központja volt. Petőfi Sándor, Jókai Mór, Degré Alajos, Bulyovszky Gyula, Nyáry Albert báró, Sükei Károly és még sok művész, irodalmár, diák látogatta. Itt alakult meg a Tízek Társasága, 1848. március 15- én itt gyülekeztek a „forradalmi ifjak”, itt született meg az eredeti „12 Pont” Petőfi, Jókai, Vasvári és Bulyovszky megfogalmazásában, Petőfi ugyanitt szavalta el a Nemzeti Dalt, igazi „Forradalmi Csarnok” volt.
"Magyarországon a kávéházak üzemeltetése virágzó ágazat, míg 1910-ben 500 körülre tehető a számuk, ma már több mint 1300 üzletről tudunk."
A 19. században történelmi szerephez is jutottak a kávéházak. Az Arany Sas, a Philosophus, a Török Császár, a Paradicsom, de elsősorban a legismertebb Pilvax! A kiegyezés után a két városrészt egyesítik, megszületik Budapest. A város fejlődik. Egységes közigazgatás, kiépített, kövezett utcák és villamoshálózat valósul meg. Budapest egymilliós nagyvárossá fejlődik. Az elővárosokban is megjelennek a kávéházak, de ezek elég kétes hírűek, a szerencsejátékosok törzshelyei, mint pl.: a Két pisztoly, a Jó Pásztor, vagy a Murgáts. Az 1873 és 1914 közötti időszak a kávéházak tündöklésének korszaka. A millennium évében már 249 kávéház és 426 kávémérés működött ezért a várost kezdték „kávévárosnak” is nevezni. 1910-ben már csak 400, később pedig csak 100-120 működött, hiába próbáltak újdonságokat bevezetni. A melegkonyha megjelenése miatt, a vendéglősökkel is összetűzésbe keveredtek. Ez a konkurenciaharc évtizedekig tartott. Az 1910-es évektől már a nők is járhattak kávéházakba. Hölgytermeket alakítottak ki a nagyobb helyeken, bár a nők nagy része ekkor még inkább a Cukrászdákat választotta. Ezek a kezdeményezések nem váltak be. Később aztán egy helységben jelenhettek meg a nők a férfiakkal. Először még csak feleségként. 1907-től kezdtek női felszolgálókat is alkalmazni. A világháború elején fellendült a kávéházak forgalma. Itt összegyűlve várták az új híreket. Mivel a férfiak nagy része bevonult nagyobb számban jelentek meg a női felszolgálók is. A háború miatt megindult a kávéházak hanyatlása. Először a kisebbek ürültek ki, majd a nagyobbak is nehéz helyzetbe kerültek. Már egy csésze kávé is fényűzésnek számított. Eltűnt a tej, a sütemény, a dohány és megszűnt a játék, majd lassan a beszélgetés is. Később már fűtés és világítás sem volt. A kávéházak étkeztető helyekké változtak. A háború után egy ideig még újjáéledt a kávéházi élet, majd a harmincas években végleg hanyatlásnak indult. A II. Világháború pedig végzetes csapást mért Budapestre is és a kávéházakra is. Sok kávéház fizikailag is megsemmisült a háború alatt. Az üzletek államosításával pedig az igazi szakemberek kiszorultak az üzleti életből. Egyesek még az országot is kénytelenek voltak elhagyni. Az ötvenes években csak az olcsó tömegétkeztetést kiszolgáló helyek működtek. A kávéházi életforma, mint reakciós polgári gondolkodásmód, és életvitel ideológiailag nem kívánatossá vált. A Vígszínház kávéházból pl.: így lett tejvendéglő. A kávéházak történetében az utolsó jelentős esemény 1954-ben történt, amikor újra megnyílt a New York kávéház, Hungária néven. Ma, ha végigjárjuk Budapest utcáit, nyomát sem találjuk a legendás hírű kávéházaknak. Helyükön bankok, gyorséttermek, játéktermek és más üzletek nyíltak. A régi kávéházak közül csak egy maradt, a New York, de mára már inkább csak idegenforgalmi látványosság. Biztató jel azonban, hogy egy ideje itt is rendszeresen összegyűlnek fiatal újságírók, szerkesztők. Talán egyszer újra a régi fényében működhetnek a kávéházak, ha végre felismerjük, hogy szükség van rájuk.
