Májrák ellen véd a kávé

A rendszeres kávéfogyasztás több mint ötven százalékkal csökkentheti a máj rákos megbetegedésének kockázatát. Erre a következtetésre jutottak több mint 90 ezer ember vizsgálata nyomán japán kutatók, akiknek tanulmányát az amerikai országos rákintézet szaklapja tette közzé.

A koffein hatóanyagait először állatokon végzett laboratóriumi kísérletek alapján tanulmányozták, majd az eredményeket a szigetország egészségügyi hatóságai elé tárva engedélyt és lehetőséget kaptak arra, hogy több mint 90 ezer emberen is megfigyeléseket végezzenek. A rendelkezésükre bocsátott alanyok fele májrákban szenvedett.

A kutatók megállapították, hogy azok körében, akik soha nem vagy csak nagyon ritkán fogyasztottak kávét, százezer emberre vetítve 547,2 esetben fordult elő májrák, míg a kávéivók között ez a viszonyszám 214,6 volt. Az utóbbi csoporthoz tartozó emberek napi három-négy csésze kávét isznak.

A megfigyelések eredményeinek kiértékelésekor figyelemmel voltak olyan tényezőkre is, mint korábban elszenvedett májbetegségek, táplálkozási szokások, az életkor és a nem.

Bezár a Tchibo kávégyár

Még egy év sem telt el azóta, hogy a Kraft Foods bejelentette magyarországi gyártókapacitásának felszámolását, most újabb nagy nemzetközi élelmiszer-ipari vállalat, a Tchibo készül kávégyárának bezárására.

 

 

Nem illeszkedett

Az ügyvezető a lépést azzal indokolta, hogy a további magyarországi termelés nem illeszkedik a Tchibo fejlesztési stratégiájába. Torsten Kaack úgy vélte, hogy a jelenlegi piaci verseny modernizálást igényelne a gyártás során és ez csak jelentős beruházással valósítható meg. A termelési részleg felszámolása 48 alkalmazottat érint, akiknek a cég szociális csomaggal kíván segíteni.

A cégadatok szerint a Tchibo Budapest Kft. árbevétele 2003-ban lényegében stagnált az előző évhez képest (0,58 százalékkal, 9,4 milliárd forintra csökkent), az üzemi tevékenység eredménye azonban drasztikusan, a felére, 1,378 milliárd forintról 680,1 millió forintra zuhant. A számokból az derül ki, hogy ennek hátterében főként az értékesítés közvetlen költségeinek növekedése állt: ezek a költségek a 2002. évi 3,7 milliárd forintról 800 millió forinttal, 4,5 milliárdra ugrottak 2003-ban.

Jut is, marad is

A Tchibo 1991 óta működik Magyarországon és jelenleg a pörköltkávé-piacon mintegy negyven százalékos aránnyal piacvezető. Torsten Kaack kiemelte, a gyártás áthelyezése nem befolyásolja azt a tényt, hogy a Tchibo továbbra is elkötelezett a magyar piac iránt és sikereit a helyi viszonyokat jól ismerő munkatársak csapatmunkájára építi a jövőben is: a magyar piacra fókuszáló marketingcsapatuk továbbra is Magyarországon lesz majd.

A hazai édesség- és kávépiacot egykor szintén meghatározó vállalkozás, a Kraft Foods Kft. kevesebb mint egy éve a versenyképesség javításának szándékával számolta fel magyarországi gyártókapacitásait, hogy a Piros Mogyorós csokoládét és a Sport szeletet Pozsonyban, a Jacobs kávét pedig Bécsben gyártsák.

Maradék

A Kraft Foods Inc. tavaly tavaszra időzítette a magyarországi gyárbezárásokat, amelyek nyomán 320 főt bocsátottak el. A döntés bejelentésekor Ramón Weidinger, a Kraft Foods Hungária Kft. ügyvezető igazgatója szintén azt mondta, hogy a magyar piacon nagyon éles a verseny, s a gyárbezárások elkerülhetetlenek a vállalat további fejlődése érdekében.

A Kraft Foods Hungária Kft. akkor az édességgyártók között a Nestlével holtversenyben piacvezető volt, a kávépiacon pedig a harmadik legnagyobb. A Kraft Foods Hungária Kft. termelésének áthelyezésével a magyarországi kávépiacon a Tchibo Budapest Kft. és a Sara Lee Kávé és Tea Rt. maradt a meghatározó szereplő. A Tchibo döntésével igazán nagy már csak a Sara Lee marad.

Presszó-etűdök Jarmuschtól

Egy film sikerét elősegíti, ha van benne valamiféle történet, és nagyfilmjeit Jim Jarmusch is ennek figyelembe vételével szokta megcsinálni. Hogy filmkészítőként mégsem a történetek elmesélése érdekli, az mindig is sejthető volt, de a Kávé és cigarettából egyértelműen kiderül. Az emberek érdeklik, a híresek, a kevésbé híresek és a nagyon-nagyon híresek. Kapcsolatba lép velük, hogy közösen demonstrálják a kapcsolatok képtelenségét. És közben jól érzi magát. És egyre híresebbé válik.
Ha ismerős a cím, és emlékszünk rá, hogy láttunk valamikor ilyen filmet, az nem véletlen. Jim Jarmusch már 1986-ban előállt a Kávé és cigarettával. Abban az évben mutatták be a Törvénytől sújtva című opuszt is, az egyik főszerepben az olasz komikussal, Roberto Benignivel. Az olyasmire, amit ő Jarmuschnál produkált, mondják azt, hogy feledhetetlen alakítás. Közben, a nagy film melléktermékeként jött létre egy hatperces etűd - a legenda szerint "lopott kameraidőben" - a Kávé és cigaretta. Benigni partnere egy amerikai komikus, bizonyos Steve Wright.

Ül egy ember valami vendéglátóhelyen. Kávézik és cigarettázik. Jön egy másik, leül az asztalához. Ülnek ketten, kávéznak és cigarettáznak. Beszélgetnek. Aztán az egyik föláll, elmegy. A másik még marad a csészékkel meg a hamutartóval. Mindehhez jár még egy poén is, biztosan nem az egyetemes filmtörténet legnagyobb poénja, de azért bölcs és finom: Stevennek megbeszélt időre fogorvoshoz kéne mennie, de nincs hozzá kedve, és a csupa-jóindulat Roberto elmegy helyette. Aligha tévedek, ha azt gondolom, Benigni sokat köszönhet Jarmuschnak, és viszont, Jarmusch is Benigninek, hiszen mindketten szélesebb körben váltak ismertté a Törvénytől sújtva után. Ugyanez a Kávé és cigaretta kapcsán már nem mondható el: a kisfilmet nyilván főleg azok nézték meg, akiket már megnyert magának elsősorban Jarmusch, másodsorban Benigni, harmadsorban pedig (és nyilván kizárólag az USA-ban) Wright. Másrészt feltételezhető, hogy híveik még hűségesebbé váltak az etűd láttán.

Azt már nagyjából elmondtam, mi van a Kávé és cigarettában. El kell mondanom azt is, hogy mi minden nincs benne. Nos: nincs benne konfliktus, szerelem, de még szakítás sincs, és vágy sincs, nincs barátság, se kezdődő, se éppen megszakadó, nincs bankrablás, nincs se halál, se születés, se kutya, se gyerek - semmi, amire "a" mozinéző bemegy. Ugyanakkor nagyon is jelen van a felsorolt dolgok hiánya: a Kávé és cigaretta afféle antifilm, annak ellenére, hogy a sötét tónusú, csillogások és élfények nélküli fekete-fehér képek folyamatosan felhívják rá a figyelmet, hogy amit látunk, mégiscsak valamiféle film.

Ez nem más, mint legendaépítés

Ha az első, 1986-os Kávé és cigaretta a Törvénytől sújtva mellékterméke volt, akkor a második, az 1989-es a Mystery Trainé. Ez a - legalábbis számomra - feledhető mű már színesben készült, de a nyolcperces "memphisi változat", igazodva az első etűdhöz, fekete-fehérben forgott. Jarmusch átvette aktuális nagy-filmjéből az abban szereplő Steve Buscemit és Cinque Lee-t, és kettősüket kiegészítette az utóbbi ikertestvérével, Joie-val. A Mystery Train Elvis-legendáriumából is átszüremlik egy kevés a rövidfilmbe, Buscemi, aki egy pincért játszik, előáll valami zagyva történettel Elvis Presley ikertestvéréről. De Jarmusch meg se próbálja ezt a sztorit úgy eladni, hogy abban bárki is hihessen, holott a filmgyártás és a legendagyártás a legkevésbé sem idegen egymástól. Filmes szempontból a legendák nagyon is értelmes dolgok, tulajdonképpen a Kávé és cigaretta-sorozat sem más, mint legendaépítés - a szereplők és az író-rendező legendájának építgetése -, viszont Elvis már lecsúszott róla, hogy Jarmuschnál szerepelhessen.

Iggy Pop és Tom Waits annál inkább szerepelhet Jarmuschnál. Waits szereplőként is, a zenéjével is feltűnt már nála, ő a Jarmusch-világ egyik legjellegzetesebb alakja. Azzal, hogy színészként jelenik meg a közönség előtt, kiegészíti a képet, amelyet lemezeinek hallgatói alakíthattak ki róla magukban. Rá szintén érvényes, hogy miközben a filmekben való megjelenésével saját népszerűségéből kölcsönöz valamennyit Jim Jarmuschnak, bővíti saját közönségét. De színészet-e az, amit ez az énekes-dalszerző produkál - egyébként nemcsak ennél a rendezőnél, hanem az igényes mester hírében álló Altmannál is? Abban az értelemben, hogy fényvisszaverő felületként jelen van a képben, persze vitathatatlanul. És az is vitathatatlan, hogy amikor egy ilyen alak képbe kerül, jön vele a legendája is, jön egész megélt élete, rengeteg fénnyel és árnyékkal. Ha színésznek lenni annyit tesz, mint teljesen átváltozni, akkor Waits nem színész; ha ellenben azt mondanánk, hogy színész az, aki különös, egyedi lényét színpadon vagy filmen bemutatja, akkor semmi kétség, Waits színész. Persze ezek végletes, sarkított lehetőségek, valójában minden egyes színészben megvan mind a két változat, és ha történetesen egyik sincs, akkor baj van. Egyébként a mód, ahogyan Tom Waits színészkedik, megfelel annak, ahogy zenészként színészkedik. Hiszen énekesi eszközei sem számosabbak, mint a színésziek, és mintha akkor is szerepet játszana, amikor énekel: egy elképzelt, saját magánál testesebb, sötétebb figura karakterébe bújik.

Egy film sikerét elősegíti, ha van benne valamiféle történet, és nagyfilmjeit Jim Jarmusch is ennek figyelembe vételével szokta megcsinálni. Hogy filmkészítőként mégsem a történetek elmesélése érdekli, az mindig is sejthető volt, de a Kávé és cigarettából egyértelműen kiderül. Az emberek érdeklik, a híresek, a kevésbé híresek és a nagyon-nagyon híresek. Kapcsolatba lép velük, hogy közösen demonstrálják a kapcsolatok képtelenségét. És közben jól érzi magát. És egyre híresebbé válik.
Van tehát egy kétszereplős kisfilm ezzel a két viharvert alakkal. "Valahol Kaliforniában", a helyszín megjelölése egyúttal cím is. Saját nevükön szólítják egymást, saját magukat játsszák: Iggy és Tom találkozása. De hát találkozhat-e egymással két zenész, két ember, igazán? Ha nem zenélnek együtt, akkor nem. Ha nem szeretkeznek, akkor nem - mondtam már, a Kávé és cigarettában nincs szex. És egyetlenegy jelenetben sem találkoznak egymással "igazán" az emberek - ahelyett fogyasztanak kávét, ahelyett cigarettáznak -, pedig mindegyikben történik valamiféle kísérlet a kapcsolatfelvételre. Aki végignézi az összes etűdöt, több mint tíz bizonyítékát láthatja annak, hogy emberi lények nem kerülhetnek igazán közel egymáshoz, de Jarmuschtól távol áll a szándék, hogy ezt tragédiaként tálalja fel.

Amennyiben azt a célt tűzi maga elé valamely alkotó, hogy bemutassa: a modern ember arra van ítélve, hogy kapcsolatai felszínesek legyenek, nincs túl nehéz dolga. Viszont kevesen tudnak ebből olyasmit kihozni, ami a közönség figyelmét megragadja, ami, hm, igazi kapcsolatot tud teremteni az alkotó és a néző között. Hogy tehát érdektelennek, unalmasnak találják a fogyasztók a terméket, ezt kockáztatja általában ilyenkor az alkotó, jelen esetben Jim Jarmusch.

Cate Blanchett önmagával játszik

Amennyiben azt a célt tűzi maga elé valamely alkotó, hogy bemutassa: a modern ember arra van ítélve, hogy kapcsolatai felszínesek legyenek, nincs túl nehéz dolga. Viszont kevesen tudnak ebből olyasmit kihozni, ami a közönség figyelmét megragadja, ami, hm, igazi kapcsolatot tud teremteni az alkotó és a néző között. Hogy tehát érdektelennek, unalmasnak találják a fogyasztók a terméket, ezt kockáztatja általában ilyenkor az alkotó, jelen esetben Jim Jarmusch.

Persze, ha elmondom, hogy van egy Cate Blanchett-jelenet, amelyben a megkettőződött sztár önmagával játszik, és akad e kritika olvasói között egypár Blanchett-rajongó, máris újabb nézők válnak valamelyest lelkessé vagy legalábbis érdeklődővé. Ha elmondom, hogy az 1999-es Szellemkutya című Jarmusch-film kivénhedt olasz maffiózó-szakijai, Joe Rogano és Vinni Vello is megkapják a maguk kávéját és cigarettáját, akkor a Szellemkutyáról szép emlékeket őrző nézők már tudhatják, hogy rájuk szintén vár egy kis csemege.

Két igazi színész is van a filmben

Így készül ez a filmkritika. Ugrálva honlapról honlapra: Jarmusch - híresség - Jarmusch - híresség - etc., és ez nem véletlenül történik így, mivelhogy éppen ebben fedezhető fel a Kávé és cigaretta esztétikuma. Tizenegy jelenetet nem lehet, nem is érdemes sorra mind megemlíteni. Szinte biztosra vehető, hogy a nézőknek gondot okozna, ha a moziból kijőve fel kéne sorolniuk őket. Elkerülhetetlen, hogy valamelyik rész különösen jónak vagy rossznak tűnjön, hogy a közreműködők egyike vagy másika lejátssza a többieket.

Az a jelenet, amelyben két angol színész kerül össze valahol Amerikában, némileg kibillenti az egész sorozatot. Ugyanis Alfred Molina és Steve Coogan feltűnően nagyobb mesterségbeli tudással rendelkezik, mint a közreműködők legtöbbje, már ha a színészetet úgy gondoljuk el, mint valamiféle mesterséget. Ebben az esetben elkerülhetetlen, hogy ezt a két alakot a szakma mestereinek tekintsük, függetlenül attól, hogy aktuálisan melyikük a híresebb. Coogan a híresebb, de a magyar néző, azt hiszem, jobban ismerheti Molinát, mindenekelőtt a nemrég vetített Frida című filmből, ahol ő játszotta Frida Kahlo férjét, Diego Riverát, a nagytermészetű kommunista piktort.

Bizonyára van ok-okozati összefüggés aközött, hogy Coogan és Molina igazi színész, és aközött, hogy etűdjük igazán jól van megírva - ami nem mondható el a többi jelenet mindegyikéről. Mit jelent az, ebben az esetben, hogy jól megírt jelenet? Először is részletgazdag: replikáról replikára, gesztusról gesztusra történik valami, a szereplők mindig másnak mutatkoznak egymás előtt és a néző előtt. Aztán az is jó ebben a jelenetben, hogy a két színész önmagára, saját helyzetére reflektál benne (saját nevüket használják, saját magukat, híres és még híresebb színészségüket adják elő), kegyetlen gúnnyal, ám könnyedén. Legfőképpen pedig talán attól jó, hogy amiről folyton szó van, a kapcsolatok képtelensége, az itt nem eleve nyilvánvaló és stabil helyzetként van bemutatva, hanem állandó változásban: a szereplők hol közelítenek egymás felé, hol távolodnak, egyik közelít, másik elzárkózik vagy fordítva, és a folyamat mindvégig pontosan kidolgozott. Habár a szöveg teljesen Molinára és Cooganre íródott, alkalmas rá, hogy mások is előadják, hogy például színiiskolákban ezen studírozzanak a növendékek.

Hogy aztán a jól megírt jelenet mennyiben köszönhető az író-rendezőnek és mennyiben a két angolnak, az megállapíthatatlan, mint ahogy az is, hogy a laposabbra sikeredett részeknél kinek az invenciója volt gyengébb. Tény, hogy egyes közreműködők a korábbi, önállóan bemutatott részeknél szerzőként is fel lettek tüntetve. Alighanem közös improvizáció során alakultak ki az etűdök.

Drágul a kávé

Négyéves csúcsára jutott a kávé ára a hét közepén New Yorkban, s a kávé drágulására lehet számítani, mert a brazil termelők a nyomott árakat érzékelve fokozatosan elpártoltak a kávétermesztéstől. Helyette más terményekkel, elsősorban szójával kezdtek foglalkozni.

A 2005-06-os idényben emiatt már a mostaninál 10 százalékkal kisebb lesz a brazil kávétermés, s mivel Brazília a világ vezető termelője, a világtermelés is jócskán csökken. Annál is inkább, mert a világ másik jelentős kávétermelője, Vietnam termelése is csökken, miközben az exportban a minőségibb fajtákat akarja előtérbe helyezni.

Vietnam kávétermésében a rossz időjárás miatt tíz százalékos termeléscsökkenés várható a mostani idényben, ez 13 millió zsáknak felel meg. A tíz százalékos brazíl csökkenés azonban 36 millió zsáknyi(egy zsák 60 kiló).

'Etikus' kávé a Nestlétől és a Kraft Foodstól

Két vezető kávéforgalmazó hajlandó akár húsz százalékkal is többet fizetni a szabadpiaci árnál, ha a termelők garantálják, hogy a kávét etikus módon állítják elő.

A Nagy-Britanniában vezető kávéforgalmazók, a Nestlé és a Kraft Foods olyan kávémárkát terveznek jövőre piacra vinni, amely megfelel a tisztességes kereskedelem feltételeinek. Ez azt jelenti, hogy a termékeket etikus módon, a fenntartható növekedés szempontjait figyelembe véve állítják elő.

Többet fizetnek

A The Guardian brit napilap beszámolója szerint az amerikai Kraft Foods a szabadpiaci árnál 20 százalékkal többet fizet majd a kávétermelőknek a zöld kávéért akkor, ha tartják magukat az etikus termelésre vonatkozó előírásokhoz.

Az etikus termelési előírások a nemzetközi szabvány szerint: tilos a kényszermunka és a gyermekmunka, fenntartható termelési módszereket és technikát alkalmaznak, a munkakörülmények egészségesek és biztonságosak, az alkalmazás feltételei egyenlők. A követelményeket betartó termelők méltányos, megélhetést biztosító árakra, az árupiaci termények esetében stabil minimumárra számíthatnak a vevőktől hosszú távú, közvetlen megállapodások alapján, és pénzügyi és műszaki támogatást is kapnak.

A világ egyik legnagyobb kávétermelő országában, Vietnamban a német kormány, a Nestlé és a Kraft Foods együtt finanszírozza az etikus szabvány bevezetését az ültetvényeken. A kávé "etikus" minimumára jelenleg fontonként (0,4536 kg) 1,26 dollár. Ezen a szinten a szabadpiacon a kilencvenes évek elején volt utoljára. Jelenleg 0,75 dollár körül van az amerikai piacokon.

Pénz, kávé, és hot dog illatú parfümök idézik New York-ot

21 féle kölnit készít New York szagáról Laurice Rahme, francia születésű illatszergyártó, aki a városi kipufogógázt, és a hot dog illatát egyaránt kellemesnek találja.

A hölgy legújabb darabja a Wall Street nevű kölni, amelyik a pénz szagát idézi, és november 1-jétől 190 dollárért megvásárolható. A New York kölnisorozat további darabjai között találják az érdeklődők a virágillatú Chelsea-t, a New Harlem nevű terméket, amelyben a kávé és a vanília dominál. Rahme eddig 6 millió dollár bevételre tett szert a sorozatból.

"Még azok is vesznek, akik gyűlölik a várost, mert egy darabkáját azért szeretnék maguknak tudni" - mondta a Párizsban született hölgy, aki 30 éve költözött New Yorkba, így bőven volt már ideje szimatolni a városban.

A kávéivás szenvedély

Már napi egyetlen csésze, rendszeresen fogyasztott kávé is hozzászokást eredményez - hangsúlyozta Roland Griffiths pszichiáter professzor, a baltimore-i Johns Hopkins egyetem kutató csoportja által végzett vizsgálatának vezetője. A kávé a világon a legszélesebb körben használt aljzó szer, olcsó és könnyen hozzáférhető, az emberek tehát viszonylag egyszerűen képesek beszerezni napi adagjukat, vagy adagjaikat. "A legutóbbi vizsgálatok azt bizonyították, hogy a legkülönbözőbb elvonási tüneteket éli meg a kávékedvelők népes táborából mindenki, aki valamilyen okból kénytelen lemondani napi megszokott kávémennyiségéről" - mondta a baltimore-i professzor.

A leggyakoribb elvonási tünet az erős fejfájás, általános gyengeség és koncentrációs nehézségek. Nem kevesen vannak azonban olyanok is, akik kávémegvonás esetén úgy érzik magukat, mintha influenzásak lennének, izomfájdalmakkal és émelységgel küszködnek" - tette hozzá. Griffith professzor és társai a kávéfogyasztással kapcsolatos igen átfogó kutatási projekt keretében, számos részvizsgálattal tesztelték, hogy mennyiben valósak a kávékedvelőknek a koffeinmegvonás időszakában elszenvedett panaszaival kapcsolatos beszámolói. A vizsgálat során kiderült például az, hogy a megvonási időszakban a kávéivóknak mintegy fele fejfájásról panaszkodik, 13 százalékuk pedig annyira betegnek és gyengének érzi magát, hogy munkáját sem tudja folytatni.

Az emberek ennek ellenére le tudnak szokni a kávézásról - jelentette ki a Griffith professzor a vizsgálatot elemző cikkében, amely a Psychopharmacology című szakfolyóirat lap októberi számában jelent meg. Véleménye szerint nem szabad egyik napról a másikra kierőltetni, ehelyett arra kell törekedni, hogy a hagyományos kávét fokozatosan helyettesítsük csökkentett koffeintartalmú, vagy teljesen koffeinmentes itallal. A baltimore-i professzor szerint ezzel jelentősen csökkenthetőek, vagy teljesen megszüntethetőek a kellemetlen elvonási tünetek.

Igyunk-e kávét?

Az európaiak több mint 90 százaléka fogyaszt valamilyen formában koffeint, ami teában, kávéban, a kólákban, valamint néhány energiaitalban és a csokoládéban is megtalálható. De vajon hogyan hat a kávé egészségünkre?

Kutatók szerint a koffeinnek számos élettani hatása van. Ilyen a vérnyomás növelése, a vízhajtó hatás, a fáradtság érzetének átmeneti csökkentése. Mérsékelt mennyiségű koffeint tartalmazó ételt, folyadékot fogyaszthatunk az egészséges étrend részeként is. Jelenleg nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy a koffein hosszú távon kedvező hatással lenne szervezetünkre.

Az elmúlt évben egy Európát átfogó kutatócsoport célul tűzte ki, hogy részletes kutatást végez a koffein és egészség kölcsönhatásáról. A projektben a következő témák szerepelnek: a koffein tartós hatása a vérnyomásra és a szellemi teljesítményre, a koffein és a koffeinelvonás hatása magatartásunkra, az étrendi koffein és a betegségek kockázatának kapcsolata.

A szakemberek jelenlegi véleménye szerint a mérsékelt kávéfogyasztás - napi három csészéig - nem növeli a szívbetegségek kockázatát. Nagy viszont a kockázat azok körében, akik naponta több mint hat csésze kávét isznak és dohányoznak is.

A kutatás végleges eredménye 2004 végére várható, akkor vélhetően pontosabban alkothatunk magunk is véleményt a kávé jótékony vagy káros hatásairól.

Szuperkávét forralnak a brazilok

Brazil kutatók megfejtették a kávé génsorrendjét, és máris arra készülnek, hogy létrehozzák a világ legjobb kávéját, amely aromásabb és ellenállóbb a többinél. Brazíliában állítják elő a világ kávékészletének az egyharmadát, és a kutatók két évvel ezelőtt kezdték tanulmányozni a kávébab genetikai állományát. A kávé az információs társadalom nélkülözhetetlen kelléke, nélküle lassabban működnének a szervereket karbantartó rendszergazdák, és senkinek sem lenne ereje az éjszakába nyúló programozásra.

A megbuherált DNS miatt aggódók megnyugodhatnak: a brazíl tudósok a jól bevált régi módszerrel, keresztezéssel akarják továbbfejleszteni a kávét.

Koffeinmentes kávébabot találtak

Koffeinmentes kávébabot talált a természetben három brazil kutató. A felfedezés nyilván megörvendezteti mindazokat, akik koffeint nem akarnak magukhoz venni, de mégis zamatos kávét szeretnének inni.

"Háromezer etiópiai kávécserjéből álló ültetvényünkön bukkantunk rá arra az egy növényre, amely genetikailag szinte mentes volt a koffeintől" - mondta el Paulo Mazzafera, a Campinas-i agráregyetem kutatója. A tudós számításai szerint a hagyományos kávé koffeintartalmának huszadrészét tartalmazó új variánsból készített főzet egy csésze kávéra levetítve olyan elenyésző mennyiségben tartalmazza az élénkítő vegyületet, hogy az gyakorlatilag nincs hatással az emberi szervezetre.

A brazil tudós-trió nem tudja ugyan megjósolni, milyen hatása lehet a "szelíd" kávénak a piacra, de rendhagyóan nagy hozamok esetén ennek akár 4-5 év múlva magunk is tanúi lehetünk. Realistább számítások szerint az új termékre 15 évet kell várniuk a koffeinmentes kávé "rabjainak".

Hosszú kávéval a cukorbetegség ellen

A kettes típusú, azaz a nem inzulinfüggő diabétesz felnőttkori cukorbetegségként ismert, mivel általában a negyvenedik életévet követően alakul ki. Ez a típusú cukorbetegség nem jár végzetes következményekkel, ha rendben tartják és megfelelően kezelik. A tudósok szerint kávéval is küzdhetünk ellene.
Tudósok bizonyítékot találtak arra, hogy a kávéfogyasztás drasztikus módon csökkentheti a diabétesz egyik típusa, a nem inzulinfüggő cukorbetegség, vagy más néven a II. típusú cukorbetegség kockázatát.

Felnőtt korban jelentkezik

Ez a fajta cukorbetegség általában felnőtt korban, negyvenéves kor után jelentkezik. Az éveken át tartó magas vércukorszint idegeket és véredényeket rongál, így vezethet szívbetegséghez, agyvérzéshez, vaksághoz, veseproblémákhoz, izommerevséghez. A prediabeteses - azaz cukorbetegséget megelőző magas vércukorszintes - időszakot követően akkor diagnosztizálják a II. típusú cukorbetegséget, amikor az izomsejt már képtelen inzulint felvenni a véráramból. A diabétesz másik fajtája viszont egy autoimmun betegség, amely szétrombolja az inzulint előállító hasnyálmirigy-sejteket, ezért a betegeknek kell naponta maguknak beadni injekcióval az inzulint.

A finneket vizsgálták

A kutatók Finnországban végezték a felmérést, ahol a legnagyobb az egy főre jutó kávéfogyasztás a világon. A kutatók a harmincöt és hatvannégy év közötti korosztályban megvizsgálták 6974 férfi és 7655 nő kávéfogyasztási szokásait. Felfedezték, hogy a kávéfogyasztás emelkedésével párhuzamosan csökkent a II. típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata.

Több kávé, csökken a kockázat

Azoknál a nőknél, akik napi három-négy csésze - úgynevezett hosszú, tehát nem presszó - kávét ittak, 29 százalékkal volt kisebb a betegség kialakulásának esélye, mint azoknál, akik egyáltalán nem ittak kávét. Akiknek pedig a napi kávéadagjuk a tíz csészét is meghaladta, 79 százalékkal csökkent a kockázat. A férfiaknál a napi négy csésze kávé fogyasztása 27 százalékkal csökkentette a diabétesz kockázatát, míg a tíz csésze feletti adag 55 százalékkal.

Egyelőre nem világos, vajon a kávé miért hasznos a cukorbetegség ezen típusának megelőzésében. A tudósok úgy gondolják, hogy talán az italban található kálium és magnézium ellensúlyozza, hogy egyes embereknél csökken az inzulin-felhasználás képessége.

A kávészünet árt a férfiaknak

A néhány perces kávészünetek negatívan hatnak az irodai dolgozókra, elsősorban a férfiakra. A rövid kimenő a tudósok szerint csökkenti az erősebb nem képviselőinek képességeit: koncentrációs- illetve viselkedési zavarokat okoz, és megnehezíti a közös munkát. Meló közben kávézni csak a matematikusoknak ajánlott.
A kávészünet okozta káros mellékhatásokat komolyan kell venni - állítják a Bristol Egyetem kutatói, akiknek a témában készített beszámolója olyan nagy hatással volt néhány angol irodavezetőre, hogy némelyikük a rövid kimenők beszüntetését tervezi. A munka szünetében történő kávézás ugyanis nem hogy csökkenti a stresszt, hanem annál inkább, súlyosbítja azt, ráadásul konfliktusokat szül és csökkenti a koncentrációképességet. Elsősorban a férfiaknál.

A zseniknek nem árt

Kivételek természetesen mindig vannak, így a kutatók ebben az esetben is találtak egyet. Kiderült, hogy míg az irodai dolgozókra kártékony hatással bír a néhány perces szünet alatt elfogyasztott kávé, addig a matematikusoknál a dolog kifejezetten jól sül el. A kutatás eredményei ugyanis azt mutatják, hogy az egyenletekkel és algoritmusokkal foglalkozó férfiaknál a kávé nem csökkenti, hanem éppen ellenkezőleg, növeli a szellemi képességeket, és nem okoz stresszt - írja a La Stampa című újság. "Az eredmények alapján kimondható, hogy a kávészünet igen negatívan hat az irodákban dolgozó férfiakra, legfőképp azokra, akiknek magánéleti problémái vannak. A néhány perces munkaszünet alatt súlyosbodik a már meglévő stressz"- mondta a kutatás egyik vezetője, Lindsay St Claire, aki azzal magyarázta a problémát, hogy a szünetekben a negatív gondolatok a bumeránghoz hasonlóan mindig vissza-visszatérnek és ezáltal nő a feszültség.

Veszekedés, lassuló munkatempó

St Claire és kollégája, Peter Rogers azután kezdett el komolyan foglalkozni a kérdéssel, miután tudomásukra jutott egy történet, amely egy csoport angol férfiról szólt, akik az Egyesült Államokban együtt dolgoztak kiküldetésben. Az ideiglenes munkahelyen - sajátjukkal ellentétben - ingyen és bérmentve ihattak kávét akkor, amikor csak akartak. A rendszeressé vált kávészüneteknek köszönhetően azonban napról napra rosszabbodott a teljesítményük, szervezetlenekké váltak, és állandóan vitáztak egymással.

A tudósok ki akarták deríteni, mi okozza a koncentrációs- és egyéb zavarokat, ezért 32 alany segítségével elvégeztek egy kísérletet, amelyet teljes egészében videóra is rögzítettek.

A tudósok csak annyit mondtak a résztvevőknek, hogy háromféle kávét kellene kipróbálniuk: teljesítménynövelő koffeines kávét, stressz tüneteit előidéző koffeines kávét, illetve koffeinmentes kávét. Valójában azonban mindvégig csak kétfélét ittak: hagyományosat és koffeinmenteset. A kísérlet során a tudósok azt vették észre, hogy a koffeintartalmú kávét fogyasztók sokkal idegesebbek és elviselhetetlenebbek kollégáiknál, sokkal nehezebben jönnek ki munkatársaikkal és a munkát illetően gyengébben teljesítettek társaiknál.

Megadóztathatják az eszpresszót Seattle-ben

Kedden döntenek a választópolgárok Seattle-ben, hogy megadóztassák-e az eszpresszó kávét csészénként tíz centtel. A támogatók az eszpresszóra, kapucsínóra kivetett adóval különböző gyermekprogramokra gyűjtenének pénzt - tudósít a USA Today.

Érthető az adó bevezetése - állítja John Burbank, a nonprofit Gazdasági Lehetőségek Intézet vezetője. "Ha az emberek hajlandóak három dollárt fizetni egy csésze finom kávéért, akkor hajlandóak ezen felül még tíz centet kifizetni jó célokra. Ez nem fog semmi kárt okozni a kereskedőknek".

Nevetséges az ötlet

Ellenzők szerint nevetéses az ötlet. "Jobb módjai is vannak annak, hogy pénzt szerezzünk a gyermekeknek" - közölte Randy Pebble, a JOLT szóvivője. A szervezet fogja össze az adófajtával egyet nem értőket.

Az utóbbi néhány héten éles viták színhelye lett a világhírű Starbucks kávézók szülővárosa. Seattle lakóinak választaniuk kell a megszokott csésze kávéjuk és az extraadó kifizetése között. A támogatók 129 ezer, az ellenzők 165 ezer dollárt gyűjtöttek a kampányra.

Több pénzt a kávétermesztőknek

A kávétermesztés és -terjesztés módja vitakérdéssé vált néhány városban az utóbbi időben. Néhány aktivista csoport régóta követeli, hogy a kávét - melynek nagy részét a harmadik világ országaiból importálják - olyan módon kell termeszteni, hogy azzal ne veszélyeztessék az esőerdőket. Azt is követelik, hogy a kávé betakarítását végzők több pénzt kapjanak munkájukért.

Ezek az aktivisták a Starbucks kávézót és annak gyors terjeszkedését a világgazdaságra gyakorolt túlzott amerikai befolyás szimbólumának tekintik. Az étteremlánc, melynek 80 kávézója van Seattleben 49500 dollárt költött az ellenkampányra. "Úgy gondoljuk, hogy a gyerekek ügye fontos, túl fontos ahhoz, hogy egyetlen termék adójához kössük bevételeit" - mondta Audrey Lincoff szóvivő. A Starbucks eddig is sokat költött a gyermekek oktatására - mutatott rá a szóvivő.

A támogatók szerint hétmillió dollár bevételt hozna az új adó, az ellenzők szerint azonban reálisabb hárommillióval számolni. Az ellenzők a Bostoni Teadélután eseményeit utánozva szeptember elején több zsák kávét dobtak a város melletti tóba az adók ellen tiltakozva.