A munkanap vége felé jártunk, de némi kreatív anyagot kellett volna összeállítanom egy aktuális projecthez.

Nem akartak jönni azok a fránya ötletek, elkezdtem hát rajzolni valami kellemes témát.

Mi más lenne kellemesebb (témának), mint a konyhában elénk táruló látvány a kávéfőzéshez, vagyis a kávékészítéshez szükséges eszközökről.

Hiszen a reggelt - legalábbis mi - úgy kezdjük, hogy barátainkkal, akiket ezek az eszközök testesítenek meg, szeánsz szerűen beindítjuk a napot. Hogyan is zajlik le mindez? Nos mondom sorban. Jelenleg egy félautomata, otthoni használatra ideális presszógépünk van. 2 eszpresszónyi mennyiséget képes kipréselni magából egyszerre. tehát akár 2 ember is élvezheti az első adagot. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Tehát veszem az aktuális szemes kávékat, amit kedvem szerint egy kézi retro őrlővel vagy egy gépi nem retro őrlővel darálok meg. Utóbbi hangos, tehát ha nem akarom felébreszteni a család többi tagját a zajjal, csak mondjuk az illattal, akkor többnyire ezt használom. Tehát megdarálom a kellő mennyiséget, betöltöm a gépbe, merítek friss vizet a patakból... na jó, tehát vételezek vizet... Szoktam itt is kísérletezni, friss csapvíz, szűrt víz, desztillált víz. Igen, ez utóbbi is alkalmas kávékészítésre! Szóval feltöltöm a gépet vízzel, ha kell állítok rajta egy kicsit, de nem túl sokat. És gomb bekapcsol, had szóljon. És amíg melegszik, előveszem a csészét illetve, aki úgy szereti nálunk, az bizony kicsi, zománcos agyagbögrébe kapja a reggeli dózist. Szóval vegyük a bögrét, kívánság (és kérés) alapján jön bele némi fahéj. Erre töltöm rá a frissen lefőtt nem eszpresszót ,hanem hosszúkávét. A hosszúra eresztett feketeség általában kókusztejet, néhanap mandulatejet kap. Alaposan megkavargatom és így tálalom az éppen szemét nyitogató, kávéfüggőimádó egyénnek, aki hálásan elfogadja és szép lassan belép vele a szervezetébe.

Készül közben egy másik hosszúra eresztett kávé is, amit utána még megtolok finom vízzel. Mondhatni Americano készül cukor, édesítő és bármiféle adalék nélkül. Így finom: kellően intenzív, testes, egyeseknek keserű. De én így szeretem!

Aztán jön egy üvegpohár, felforrósított tejecske, hozzá a forrócsoki és ha nagyon extrázni akarunk, vagy igazán ébresztőt akarunk fújni, akkor tejszínhabbal megküldöm a tetejét. Jó sokkal! Ezt még soha nem utasította vissza a kölök. Néha kap hozzá zabkekszet, így együtt ez a kombo, mártogatással maga a földi Menyország... :-)

Persze a képre más is felkerült. Ha úgy adódik, akkor délutánra jut egy instant french press vagy szűrt kávé is. A kotyogóst most lefelejtettem, az tartalékba van téve, ha netán valamelyik vendégünk ragaszkodik hozzá és távolt tartja magát az ördögtől való automatán működő kávégépekről, akkor egy olaszos stílusú feketét mindig tudunk szervírozni...